Brent Weeks - Éjangyal trilógia

Árnyak útján

A tökéletes gyilkosnak nincsenek barátai csak célpontjai. Egy fehér kígyó puffant az asztalra. Kylarnek alig jutott ideje megállapítani, hogy mi az, mielőtt a kígyó az arca felé csapott volna. Látta a nagyra tátott száját, benne csillogó méregfogakkal. Hátrahőkölt, de túl lassan. Aztán a kígyó eltűnt, Kylar pedig hanyatt esett a székről, de ugyanabban a pillanatban talpra is ugrott. Blint az állatot a feje mögött megmarkolva tartotta a kígyót. A levegőben kapta el, amikor támadott. Tudod, hogy mi ez, Kylar? Fehér áspisvipera. A világ egyik leghalálosabb kígyója volt. Kicsik voltak, ritkán nőttek nagyobbra, mint egy ember alkarja, de akit megharaptak, másodperceken belül meghalt. Nem, ez a kudarc ára.

Az árnyékvilág peremén

Kylar leszámolt orgyilkos életével. Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?








Túl az árnyakon

Azért küzdj, hogy győzz. Ne azért, hogy ne veszíts. Hogyan lehet választani két élet között? Hogyan döntheted el, feláldozod-e azt, akit szeretsz, azért, hogy megmenthess valaki mást? Kylar nekivág a lehetetlennek, hogy megmentse a barátai és talán az ellenségei életét. Egy istennő életére tör. Választhatsz becsület és barátság között? Te melyiket választanád? A szörnyetegek által ostromlott Cenaria romokban hever. Logannek két választása van: mindent kockára tesz, vagy elpusztítja a királyságot. Az Istenkirály is tervez valamit északon. " Elejétől a végéig lebilincselt. A feledhetetlen szereplők és a fordulatos történet mindvégig lekötött. " - (Terry Brooks, a New York Times bestseller szerzője )






Már nagyon régen kiszemeltem magamnak a sorozatot. Tetszettek a címek, a borítók, a vastagsága. Ezek alapján nagyon vártam, hogy végre lehetőségem legyen megvenni, és olvasni őket. Aztán megvettem. És csak porosodott porosodott. Később olvasói válságom alatt - ami nálam nem éppen abból áll, hogy nincs kedvem olvasni, hanem abból, hogy túl sok mindent olvasnék egyszerre - oda oda kalandozott a tekintetem, ahol a trilógia várta, hogy elolvassam. És lekaptam az első kötetet. Ami perszer úgy ahogy van, magába szippantott. Bár az elején még gondolkodtam, hogy biztos, hogy nekem való? Igen, tuti - mint később kiderült.

Az első rész elején rögtön brutalitásról, gonoszságról és reményről olvashattunk. Azoth kitartása, Jarl reménye. Durzo keménysége(?). Kisebb nagyobb kihagyásokkal követhettük végig Azoth kiképzését - Később már Kyler - és hogy milyen áldozatokat kellett ezért hozni. Barátokat veszett el, de szerzett is. Majd a szerelem. Egy régi ellenség, akiről már azt hittük, hogy megszabadultunk. De nem. Új szimpatikus szereplők: Logan, Dorian, Solon, Mama K, Vi. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de Durzo lett a kedvencem. Az első rész kicsit megrázott, A második reményt keltett, mert tudtam, hogy ez nem lehet végeleges, és A harmadik :) egy teljesen új embert ismerhettünk meg.
Mind a három könyvben van 1-1 fő ellenség, ami szerintem remek fogás, hogy már az Első részben megjelenik a Második és a Harmadik könyv fő gonosza, ezzel előkészítve a terepet.
Nagyon drukkoltam hőseinknek, hogy minden rendben menjen a 3 rész alatt, de... hát Weeks is kegyetlen.
A könyveket leginkább a Tűz és jég dala (G. R. R. Martin) és a Graceling (Kristin Cashore) világának/világainak a keverékeként tudnám jellemezni. Aki valamelyiket a kettő közül szereti, annak kötelező az Éjangyal-trilógia.

Nem lehetett nem együtt lenni a szereplőkkel viszontagságaik során. Együtt sírtam és nevettem velük. Pl.: Amikor Logan a Lyukba került. Előtte, ami az esküvője után történt. Amikor Kyler és Elene elmentek a városból. Amikor Kylernek el kellett hagynia Elene-t. Amikor Vi kikerült az Istenkiály "bűvköréből". Amikor Kyler megtudta, hogy mit tett Vi. Amikor Vi esélyt adott Kylernek és Elene-nek. És a trilógia végén a temetés. És amire akkor Vi rájött - uhh nem mondom, hogy kinek a temetése, és mire jött ár Vi, de komolyan, én több percen keresztül ültem, és tátottam a szám, hogy most komoly? és jól értem én ezt? és a legfontosabb kérdés, ami felmerült bennem: HOGY LEHET ÍGY BEFEJEZNI?????? MIÉRT NINCS VALAMI KIS RÖPKE FOLYTATÁS????? ez kegyetlenség..



Olvassatok kicsit utána a véleményeknek, ha én nem győztem meg titeket. Aki szereti a fentebb említett könyveket, a vért, a nyers dolgokat. Vagy csak épp nem happy end-re és rózsaszín cukormázra vágyik akkor olvassa el a trilógiát. Mi több, vegye meg. De egyszerre, mert megbánod, ugyanis rögtön olvasnád a további részeit.
Nálam az író neve garancia lett a jó könyvhöz. Így be is szereztem amint tudtam, az új könyvét: Fekete prizma címmel jelent meg, és persze, hogy sorozat mi más? Már ismerhettek...

Egy félárva, puhány kamasz, akinek az otthona egy pusztulásra ítélt város, az anyja a kábítószer rabja, a barátai között gúny tárgya és Gavin Guile, a Prizma, a hatalmas császár és főpap, a legnagyobb mágikus erővel bíró ember a Hét Szatrapiában - ők a törvénytelen fiú és a létezéséről sem tudó apa? Ebben a világban minden a béke és a háború, az időjárás és az aratás a szín-mágia egyensúlyától függ, s ez a Prizma felelőssége. Mint kisebb képességű tanítványai, a testében anyaggá alakítja át a fényt, és ezzel a luxinnal bármit megépíthet vagy elpusztíthat. Óriási hatalom ez itt, ahol a leggyorsabb jármű a vitorlás hajó, és a legmodernebb fegyver a kovás puska. Ám tizenhat évvel a testvérháború után helyi hadurak törnek a hatalomra, és nem tudni, hol van, és mire készül a legyőzött fivér, aki ugyanarra képes, mint a jelenlegi Prizma...