Rouge - Latrok

Sokkal vékonyabb volt mint az előző kötet, nem csoda, hiszen már nagyjából ismerjük a világot, és nem volt szükség arra, hogy a szánkba rágják az információkat. Faythe még mindig szimpatikus, erős főhősnő, bár néha azért beleverném a fejét a falba. A könyvnek már az eleje egy kis akcióval indul, rögtön egy kóbor elkapásával, és itt még nem is sejtik, hogy megoldhatták volna az egész ügyet ha nem engedik szabadon. De hát ki tudhatta ezt előre? Senki. Még én se...
Marc és Faythe szerintem remek párost alkotnak. Egy ilyen típusú pasit én is elfogadnék mitagadás. Látszik hogy Marx szerelmes Faythe-be, de hogy a lány is szerelmes-e belé, vagy csak jól dug az kérdés. Nem nagyon strapálta magát, hogy kibéküljenek. Itt Marc kérésére/kérdésére gondolok. Aki olvasta már az tudja. Komoly téma mellé belefér egy kis móka és kacagás, meg persze szerelmi dráma. A könyv végére perszer itt is felgyorsulnak az események, és nem lehet letenni könyvet, annyira izgalomban tartja az olvasót.
Az előző kötetnél nem emlékszem, hogy lett volna megválaszolatlan kérdés, és nem volt olyan a vége, hogy úristen... ide azzal a következő résszel...

Lélektolvajok

Eredeti cím: My soul to take
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 300

Fülszöveg

Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint. 

Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga. 

Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő…

„Az idegességtől verejtékes lett a tenyerem, és kivételesen örültem, hogy képtelen vagyok megszólalni. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt. A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna. És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba. 

Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát – mert ez természetesen vitatható tett lett volna –, hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik. Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket?”

Véleményem+leírásom
Hmm nem is volt ez olyan rossz könyv. Izgi is volt a maga módján. Tuti, hogy megveszem a következő részeket, bár nem várom őket úgy, mint mondjuk a Ward könyveket.
A vérmacskás sorozata jobban tetszik, de ezt sem kell a kukába hajítani. Ami engem kifejezetten idegesített, az az volt hogy lúdvércnek hívták magukat. Miért nem lehet simán "bensí"-Baneshide. UPSZ, lehet, hogy ezzel sokat mondtam? Szerintem nem. Aki picikét is jártasabb a természetfelettiben, pl nézte az Elveszett lány(Lost girl), és a Bűbájos boszorkák című sorozatokat az úgy képben van, hogy miről is vakerálok. 

Nash nekem az elején nagyon gyanús volt. Azt hittem, hogy rossz fiú. De nem. Tod szimpatikus srác, mondjuk gondoltam, hogy ki ő, de ez a könyv végén derül ki, úgyhogy nem mondanék róla semmit.
Ami a lényeg, hogy végre nuku vámpír, farkas... itt lúdvércek és kaszások és szellemek vannak. tetszik ez az új irány.

Rachel Vincent

Stray - Kóborok


Eredeti cím: Stray
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 478

Fülszöveg
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Véleményem+leírás
Amint megjelent és a boltokba került, szinte azonnal a polcomon is landolt. Nem, nem igazán hallottam róla ezelőtt. Csak megtetszett a borítója, és az általában siker. Az elolvasását halogattam, ami szintén azt jelzi, hogy jó kis könyv elé nézek.
És minden hozzá fűzött reményemet beváltotta. Igaz, hogy kicsit nehezen találtunk egymásra, de a végén sikerült. Imádtam. Az elején megismerjünk, hogyan is élnek és mi jellemző a vérmacsekokra, persze ami ebben idegesített az az volt, hogy kicsit szájbarágós volt. Persze feltűnik a kissé heves, de ellenállhatatlan Marc, aki belopta magát a szívembe. Jace is szimpi volt, de sajnos az ő fajtája mindenhol az örök második lehet csak.
Nem volt éppen az a tinikönyv.. tele volt erőszakkal, vérrel. Ami engem nem zavar, de 16 éven aluli ne olvassa (hacsak nem olyan int én voltam ennyi idősen, imádtam a horror-filmeket - na ezzel nem azt mondom, hogy ez az)
Annyira tetszett, hogy ennyi bátyja van. Én is szeretnék, legalább egyet. Annak ellenére, hogy itt halálra féltik Faythe-t.
Ha nem műkörmöm lenne lerágtam volna a sajátom annyira izgi volt.
Nem bírok magammal..
Azonnal ide azzal a második résszel :)