Erin Morgenstern

Fülszöveg

Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!

Ám a varázslat és szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem zajlik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.

Erejüket ettől kezdve csak arra használhatják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.

Mikor a mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükségük lesz...

Véleményem+leírásom
A cirkusz váratlanul érkezik
Jövetelét nem hirdeti semmi
Egyszerűen csak itt van, holott tegnap még nyoma sem volt
Ez a világ egyszerre ragyogó és s ötét, nem akarsz majd kilépni belőle

És mennyire igaz ez az utolsó sor.. annyira sajnálom, hogy véget ért ez a 400 oldalnyi más világ.

Már értem, hogy miért a fekete-szürke-fehér+piros színek azok amik a borító színvilágát alkotják.
A csillagokat is csak dísznek hittem, de mindennek megvan a maga kis jelentése. Ami kifejezetten tetszett, az a lapok fekete kerete, és a piros könyvjelző. Amit hiányoltam az az, hogy a belső borítón lévő óra nem hasonlít a cirkusz órájára. Bár elég érdekes lett volna kidolgozni.

Olyan részletességgel írja le a cirkusz világát, a színeket, a sátrakat, a benyomásokat, hogy az más könyvnél megterhelné az embert, és arra buzdítaná hogy ugorjon át pár oldalnyi szöveget, de itt egy csöppet sincs az ember terhére, sőt.. még jobban belesüpped a cirkusz világába, olyannyira, hogy szinte úgy érzi, hogy ő is ott van, és mindennek a részese.

Sem Celia se Marco karaktere nem tudta belopni magát a szívembe.. ne kérdezzétek miért, szimpatikusak voltak, de mégsem ők voltak a kedvenceim.
Viszont, akik szerintem mindenki szívébe belopták magukat a Murray ikrek: Pixi és Dixi
Annyira aranyosak, és rejtélyesek, és fiatalok, mégis mintha sokkal bölcsebbek lennének az idősebbeknél is.
Bailey karaktere is meglepő módon a szívemhez nőtt.
Mr A.H. aki hááát nem is tudom negatív? végül is nem.. inkább semleges karakternek mondanám - ő iránta sajnálatot éreztem.

Történetről röviden:
Az egész történek egy életre halálra szóló párbaj köré fonódik. Egy nő és egy férfi, akik mit sem tudnak egymás kilétéről, mégis egymásba szeretnek, és a cirkusz kerítésein belül sátrakat hoznak létre egymásnak mintha azok szerelmes levelek lennének. A kiképzésük nehéz és hosszadalmas, és ez a párbaj mégtöbb próbát állít elébük.
A vége sem szokványos, bár többé kevésbé lezárt, és boldog.
(ez tényleg rövid volt)

Végre egy könyv ami nem folytatásos, és ha jól tudom ebből is készül film?!