Chloe Neill

A lányok olykor harapnak

Fülszöveg

Egyetemistaként az életem nem volt valami káprázatos, de legalább az enyém volt. Jól megvoltam, míg Chicago vámpírjai meg nem jelentek - engem pedig megtámadott egy renegát vámpír. De csak egy kortyot ihatott, mielőtt elijesztette egy másik vérszívó... Ő úgy döntött, megmenti az életemet, s élőhalottá változtatott.
Mint kiderült, a megmentőm a Cadogan-ház ura és parancsolója. Évszázados tapasztalata van a csábításban, s tettéért hálát vár cserébe - és a szolgálataimat...
Korábban a disszertációm felett görnyedtem, most pedig be kell illeszkednem egy elegáns udvarház életébe. Új képességeim, a kellemetlen napallergia a legkisebb gondom, hiszen valaki még mindig vadászik rám. A renegát, aki belém mart? Egy rivális ház vámpírja? Lehet, hogy a beavatásom egy kezdődő háború első csatája... egy háborúé, amely során vér fog folyni.

Pimasz, szeretnivaló hősnő, mulatságos mellékszereplők sora, parázslóan erotikus feszültség - lenyűgöző kombináció.

Véleményem+leírásom
Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, de mindig feltettem magamnak a kérdést, hogy szükségem van-e egy újabb vámpíros könyvre, egy újabb sorozatra. Mindig azt a választ adtam magamnak, hogy ha akció lesz akkor igen :)
Így hát, amikor a napokban 40%os Alexandrás akció volt lecsaptam rá! És milyen jól tettem!!!!
Nem az a szokványos "én vagyok az alfahív (upsz rossz műfaj) erős vámpírmacsó, ami majd megvédi a szende kis halandót"
Neem.. ha erre vágysz akkor ezt hagyd ki! Ugyanis a főszereplő csak kőkemény mint a pillecukor

Merit(hősnőnk) pár oldal után megvett magának kilóra :) Nagydumás, jófej, nem éppen félénk vámpírfióka aspiráns. Aki rögtön az első napján összetűzésbe kerül a nagyfőnökkel - Ethan.
Merit lakótársa Mallory is a szeretni való szereplők egyike :) mellesleg boszi, szóval plusz pont
Catcher Merit nagyapjának a munkatársa - ahogy leírta nekünk Chloe gondoltam uhh na ez az ember sem lesz a szívem csücske, de lááám tévedtem (aki olvasta Karen Chance Cassie Palmer sorozatát azoknak mondom, hogy szerintem olyan Pritkin-es)
Luc - amolyan mellékszereplő, testőrféleség/biztonsági főnök (volt) vagy mi - na ő a másik abszolút favorit pasi szereplőm.
Óh tudom miért nem Ethan vagy Morgan? nemtudom valahogy nem.. Morgan még bírtam a bárban(az elején..) lökött ürgének tartottam, de a pár oldallal később valahogy csalódtam benne. Bár reméltem egy kis csete-patét, de hát ... jó volt ez így
Ethan ott vált ellenszenvessé amikor csak úgy "odadobta" Merint-et Morgannek.

Amúgy tetszett a vámpírtársadalom felépítése, a házak, sok szereplő a szívem csücske lett(még ha nem is mind mellékszereplő) Egyesekben pozitívan, másokban negatívan csalódtam. Aki unszimpatikus volt a "megismerkedésünk" pillanatában azokat szerettem meg a legjobban, aki szimpi volt azok estek ki a legjobban a pixisből.

Összességében nem bántam meg, hogy megvettem, de lehet, hogyha nem lett volna akciós akkor kicsit később "tettem volna magamévá"


U.I.: micsoda szövegek voltak/vannak benne :) haláli :)

Ha eljön a péntek
 
Fülszöveg
Az ember azt gondolná, egy ilyen főcím hatására a szeles város derék polgárai fegyvert fognak ellenünk, vérszívó szörnyetegek ellen. Ehelyett azonban tíz hónap elteltével olyan hírnevünk van, ami eddig csak a hollywoodi elitnek járt ki - paparazzókkal hadakoznak, akik nem sokkal veszélytelenebbek, mint a keresztet és karót lóbáló vámpírvadászok. Ne értsenek félre. Az emberek többsége nincs elragadtatva attól, hogy élőhalottakkal kell élnie, de legalább nem veszi ostrom alá a várunkat... egyelőre.
Mindez azonban menten megváltozhat, ha tudomást szereznek a rave-ekről, a csoportos vérszívópartikról, amelyeken a vámpírok úgy terelik össze az embereket, mint a marhákat, hogy degeszre igyák magukat. Így hát a "mesterem" - a több évszázados, ám kitűnő formában lévő Ethan Sullivan - azt akarja, hogy térjek vissza saját előkelő családom kebelébe, és én legyek az összekötő az emberek és a vámpírok között... és ne engedjem, hogy a média tudomására jussanak életünk kellemetlenebb részletei. Valaki azonban nem akarja, hogy ember és vámpír békében éljen - valaki, akit ősi harag fűt.


Véleményem+leírásom
Az első kötet után szinte rögtön(másnap) belevetettem magam az újabb részbe. Olvasgattam molyon véleményeket, és órási lelkesedéssel kezdtem neki. De számomra valahogy nem volt az igazi. Az 1. rész sokkal jobban tetszett - lehet, hogy az "újdonság" miatt, báár nem hiszem.
Sokkal kevesebb poén volt benne, bár azért volt 1-2 ami még mindig mosolyt csal az arcomra, de az 1. ebben a tekintetben is magasabban áll. Az biztos, hogy a könyvsorozat és az én kapcsolatom bimbózik, és biztos, hogy ősszel (ha megjelenik) be fogom szeretni a következő 2 részt(ha mégsem, akkor a következő Alexandra akció keretében)
Mit is mondjak?!
Merit és Catcher karaktere még mindig az abszolút kedvenc, bár sokkal kevesebb szerep jutott Catch-nek, mint az előző részben.
Mallory-ról is édes kevés szó esett, pedig a Mal és Mer párbeszédek a kedvenceim :)
Ethan karaktere 1 lépéssel közelebb került a szívemhez, még ha még mindig egy jégszobor akkor is(jó hát khm.. nem a könyvtáras jelenetre gondoltam természetesen)
Morgan.. nem tudom tényleg.. vannak jó pillanatai, de nem az a "tipikus nedves lesz tőle a bugyim" típus.
Szeretnék több alakváltót, érdekel hogy Jeff micsoda.