Jay Asher-ről már szólva vagyok pár szó K bejegyzései között, szóval én azzal nem foglalkoznék, csak a könyvről írnék pár szót
Vonakodva álltam neki a könyvnek annak ellenére, hogy K olvasta, és tetszett neki. Végül is a lustaság vezetett rá hogy belekezdjek. Msn-eztem V-vel és lusta voltam fel le rakosgatni a Vámpírakadémia utolsó részét, így benéztem a Vöröspöttyös facebookjára, és nézelődtem a könyvek között, hogy melyiket is nem olvastam, és hogy melyiket olvassam most. Végül erre a műre esett a választásom. 65 oldal van fenn részletként. Ezt a mennyiséget szinte észre sem vettem. Ha az 1-10 oldal tetszik akkor a könyv többi része is fog. Legalábbis én így vagyok vele. Nem tartozik a kedvenc műfajaim közül, szóval gondolom te is észre vetted kedves olvasóm, hogy ez egy picurka 250 oldalas kakukktojás, az Árnyékvilággal, és a Fétissel karöltve. Pozitívan csalódtam ebben a könyvben. De néha rá ordítottam volna a lányra hogy te bolond ha azt mondod hogy ő volt életed szerelme akkor miért nem beszéltél vele? Miért nem mondtad meg neki mit érzel, mit tervezel???
Tetszett a megoldás hogy Hannah az elejétől végéig elmondja hogy ki milyen módon kapcsolódik a végső tragédiához, hogy az író nem megy bele 1-1 hely leírásába. Pont jókor írja bele Clay megjegyzéseit. Tetszik, hogy egy fiú ki tudja mutatni az érzelmeit, tud sírni. Tetszik, hogy életszerű példákat hoz fel. Bár ezek közül egyik sem lenne elég az öngyilkossághoz. Önmagában biztos nem. Ehhez hasonló láncolat sem biztos hogy igen. Szerintem ez nem indok. Úgy érzem nem kiabált elég hangosan. Mint feljebb írtam, miért nem beszél Clay-el akit elvileg saját bevallása szerint szeretett, és biztos hogy észre vette hogy a fuú érzelmei sem csupán barátiak az ő irányában.
Azoknak nem ajánlom akik depressziósak, és foglalkoztatja őket a halál. Én is össze tudnék rakni magamnak eseményláncot, mégsem fordulok sem a kötélhez sem a pirulákhoz.
Bár valamilyen szinten talán bátornak gondolom Hannah-t. Nem mindenkinek van elég lelki ereje ahhoz hogy ilyen döntést hozzon. Tény hogy ahhoz mondjuk hogy egy vonat alá feküdjön vagy leugorjon egy magas helyről sokkal több kurázsi kell mint pirulákhoz, de döntést hozott és biztos volt benne, a következményekkel úgy szintén tisztában volt. Bár azért mégiscsak megfutamodás a problémák elől és ez gyengeség.
OOOh tudom ok magam ellen beszélek...de egyik pillanatban így gondolom, a másikban meg úgy. Még a könyv hatása alatt vagyok. Ilyenkor csapongok és túl sok minden jár a fejemben ahhoz hogy rendszerezni tudjam. Akkor szokott szófosásom lenni ha az adott könyv valamilyen hatással van rám. Nem is tudom hogy melyik könyvnél volt ugyan ez a helyzet..ááh megvan a Lúzerek és bálkirálynőknél. Nem sorolnám magam épp a tinik közé a magam nemsokára 21 évével, de még felnőttnek sem mondanám magam. De még mindig meg tudnak fogni ezek a regények. Igazából mélyebben mint bármi más. Fiatalságom folytán azonosulni tudok a szereplőkkel és nagyjából tudom hogy én hogy reagálnék adott helyzetre. De már megint belebonyolódtam, és fogalmam sincs hogy hogy tudnék ebből kijönni, ezért a legjobb befejezést adom, a monológomnak
THE END
Szia!
VálaszTörlésMost keveredtem az oldaladra, ez az első "kritikád" vagy inkább véleményed, amit elolvastam, de valahogy hasonlóan éreztem magam én is, miután kivégeztem a könyvet.
Eléggé megosztó írás szerintem, és egyáltalán nem a szokásos téma.
Csak ennyit akartam:)
Üdv,
Lylia
szia
VálaszTörlésén is ezt a bejegyzést láttam meg 1.nak a blogodban
kb. ugyanezt írhatnám a könyvről :) . tetszett hogy sehol sem volt lapos a történet bár néha a fejemet fogtam a csaj döntéseitől (amikor pl. csalódott Courtney-ben de újra és újra találkozott vele vagy, hogy Clay-t eltaszította és nem volt hajlandó ránézni).
és tényleg, sokat lehetne beszélni erről a témáról.