Sokkal vékonyabb volt mint az előző kötet, nem csoda, hiszen már nagyjából ismerjük a világot, és nem volt szükség arra, hogy a szánkba rágják az információkat. Faythe még mindig szimpatikus, erős főhősnő, bár néha azért beleverném a fejét a falba. A könyvnek már az eleje egy kis akcióval indul, rögtön egy kóbor elkapásával, és itt még nem is sejtik, hogy megoldhatták volna az egész ügyet ha nem engedik szabadon. De hát ki tudhatta ezt előre? Senki. Még én se...
Marc és Faythe szerintem remek párost alkotnak. Egy ilyen típusú pasit én is elfogadnék mitagadás. Látszik hogy Marx szerelmes Faythe-be, de hogy a lány is szerelmes-e belé, vagy csak jól dug az kérdés. Nem nagyon strapálta magát, hogy kibéküljenek. Itt Marc kérésére/kérdésére gondolok. Aki olvasta már az tudja. Komoly téma mellé belefér egy kis móka és kacagás, meg persze szerelmi dráma. A könyv végére perszer itt is felgyorsulnak az események, és nem lehet letenni könyvet, annyira izgalomban tartja az olvasót.
Az előző kötetnél nem emlékszem, hogy lett volna megválaszolatlan kérdés, és nem volt olyan a vége, hogy úristen... ide azzal a következő résszel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése