Elég sokáig porosodott a könyvespolcomon. Még akkor vettem, amikor megjelent az első Alkonyat. Mondván ó hát az Alkonyat annyira jól megy, ugyan az az író nem lehet rossz. És tényleg. - Azt leszögezném mielőtt páran meglincselnének, az Alkonyatot könyvben nagyon szerettem, de filmben csak a legutolsó rész volt az, amiért odavagyok-.
Az elején arra gondoltam, hogy minek is vettem meg ezt a könyvet? Hagyjuk inkább.... de ha már elkezdtem akkor befejezem. Nem emlékszem arra, hogy lett volna olyan könyv amit elkezdtem és nem fejeztem be. -Még Paul Hoffman: Isten balkez-ét is befejeztem. Igaz, hogy több hónapig tartott, de megvan.-
És milyen jó, hogy ráerőszakoltam magam.. Tetszettek a párbeszédek Melanie és Vándor között. Ahogy egyre jobban megszerették egymást. Ahogy az érzéseiket osztoztak. Bár ez ugye nem minden esetben volt szerencsés. Én is együtt éreztem Vandával(a lelket nevezte el így Jeb, aki Mel testében van) az örömöt, bánatot, szerelmet. Aggódtam Jaime-ért, szerettem Jaredet, mégjobban Ian-t, izgultam az első bevetésen, szomorú voltam amikor Water-t kellett eltemetni, gyászoltam Wes-t.
Jared mégsem férkőzött a szívembe. Nagyon önző volt. Rendben, hogy szerette volna visszakapni a szerelmét, akibe beleültettek egy teljesen más lelket, de azért mutathatott volna több szimpátiák Vanda irányába. Ami Jaredben nem volt meg azt Ian pótolta. De még hogy. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nekem kell egy ilyen Ian. Aki baromi nagy meglepetés volt, az Kyle. Azért kell kedves Napfénnyel mert a szeretett nő testében van? Hát nem hiszem. Legalább is remélem, hogy végre rájött, hogy nem is olyan gonoszak mint ahogy gondolta.
Szóval áh na nagyon jó könyv volt. Az biztos, hogy újra fogom olvasni. Mondjuk március környékén. Ugyanis akkor jön a film. Megnéztem a trailer-jét. Nem bírtam magammal. Őhm.. hát... nem tűűnik rossznak, csak hát a szereplők. Nem tetszenek. Nem így képzeltem el őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése