Jópár hónapon keresztül figyelt a polcomon, várva, hogy végre elolvassam. Amikor az 1. részt a kezembe vettem, egy kisebb sokkhatás ért a betűk mérete miatt :) és egy "you gotta be kidding me" felkiáltással álltam neki az olvasásnak. És milyen jól tettem, hiszen egy pörgős, vicces történettel lettem gazdagabb.
Történetről röviden(néhol Spoiler)
Vannak az angyalok, a nefilek és a bukottak. Szerintem azt, hogy kik a nefilek és a bukottak, nem nagyon kel magyarázni, de azért mégis:
nefilek: angyal és ember gyermeke
ebben az esetben vannak osztályozások, hogy ki milyen mértékben angyal. Minél több benne az emberi, annál gyengébb.
bukottak: akik elbuktak.. fekete szárnyúak, mérhetetlen bánatot éreznek a közelükben
az, hogy milyen színűek a szárnyak attól függ, hogy melyik oldalon állnak.
Mindenkinek van egy rendeltetése, amit teljesítenie kéne, habár van aki nem (éppen úgy) teljesíti, ahogy azt kéne, és ezzel összezavarja a dolgokat.
Így van ezzel főhősnőnk Clara is, aki a testévével és anyjával együtt új városba költözik a rendeltetése miatt. Ott persze meglátja a rendeltetésében szereplő fiút - Christian - és lám "beleszeret" najó nem beleszeret, mert csak azt hiszi.. amíg meg nem ismeri legjobb barátnőjének a bátyját -Tucker.
A Christian - Clara - Tucker szerelmi háromszög hál istennek nem olyan volt, mint mondjuk.. nem is tudom.. Vámpírnaplókban pl, hogy a lány ebbe is abba is szerelmes valamilyen szinten. A két fiú persze szerelmes belé, de lány csak az egyikbe, és egyet is értek vele meg nem is abban, amit tett.
A 3. részben amikor rájön arra, hogy mi is a rendeltetése annyira felpörgött, hogy muszáj volt kinevetnem, még ha maga a rendeltetése nem is volt az.
Aztán persze még több angyalvérűvel ismerkedik meg, találkozik még egy bukottal is - Sam -, aki nagyon vonzódik anyucihoz.
Úgy gondolom, hogy az egész sorozat kiszámítható volt. Volt egy csomó dolog, amire nem értem, hogy hogy nem jött rá a főszereplőnk...
pl.:
- ki Sam
- ki Christian
- ki hal meg a 2. részben
- hogy akad Angela nyomára az apja
- ki lesz a kalauz a 3. részben, és milyen történetet kap
ezek nekem tök evidensek voltak.
De mindegy is, mert nem vesz el szinte semmit a sorozat élvezhetőségéből.
A végével is tejesen ki vagyok békülve.
Alapjában nagyon jó trilógia volt. Néhol annyi szeretet volt benne, hogy azt hittem kifolyik a könyvből.
Volt benne szomorú rész, ami nagyon megható volt.
Ami akció volt benne az pörgős volt.
Tetszettek a látomások, és hogy hogy próbálja kilogikázni (pl.: miért sétálgatnak a temetőben - mégha teljesen rossz következtetést von is le)
Az, hogy Team Christian vagy Team Tucker vagyok - e, szerintem egyértelműen Team Tuck, de nem is tudom..
Úgy össze egészében valljuk be, inkább a tini-korosztálynak íródott, de én is teljes mértékben élvezni tudtam. Szóval bárkinek ajánlom, kivéve aki a véresebb, harcosabb történetekre hegyeződött ki.
Aki inkább finomabb-lelkületű annak nagyon ajánlom, tuti, hogy tetszeni fog neki.
