Szabadság ötven árnyalata

Örülök is, meg nem is, hogy vége. Örülök, mert nem lehetett volna már több bőrt lerántani róla, és nem kell szenvednem az elírásoktól és magyartalanságoktól. Az utóbbi miatt tovább tartott elolvasni a könyvet, mint egyébként, mert még egyszer el kellett olvasnom az adott részeket, hogy megértsem, hogy mi van?! Tótisz ismét tré munkát végzett - legalább a zene-számok címét nem fordította le - . Az elején picit ugráltunk a történetben, ez fura volt. Sokszor azt sem tudtam, hogy most épp hol is járunk!? Meg kell mondanom, hogy most sokkal jobban indokolt volt Christian féltése, mint eddig bármikor. Tetszett a nászút, Aspen. ÁÁh na tetszett az egész könyv úgy ahogy van. Bár Mr Grey kicsit túlzásba vitte amikor megtudta, hogy Ana terhes. De utána hogy milyen édes volt. Majd megszakadt a szívem amikor a telefonban megkérdezte annak ellenére hogy már 10000x elmondta a nő hogy szereti és sosem hagyja el, hogy elhagysz? igen. Nah akkor ott kész voltam. Pedig azért mi tudtuk, hogy miért is kell neki a pénz. Picipötty :) ez annyira übercuki :) és hoyg Christian milyen jó apa lesz!!!

A  végén van 2 novella Christian szemszögéből! Az egyik amikor még pici, a másik amikor először találkozik Ana-val. Nagyon kis aranyos szánni való gyerek, és egy állandóan a szexre gondoló pasi :P

Barbara Erskine: A harcosok hercegnője

Nagyon idegenkedtem ettől a könyvtől. Megvallom a 40% és a borító szépsége miatt vettem meg még annak idején. De!! Óriásit csalódtam. IMÁDTAM ezt a könyvet. Nagyon izgalmas volt, elejétől a végéig fenn tartotta az ember érdeklődését. Ebben is volt minden, ami szem szájnak ingere. Egy is való világ, egy kis thriller, egy kis szerelem, egy kis romantika, egy jó nagy marok történelem, és a szellemek. Igen, szellemek. Ezen én is kellőképpen meglepődtem. Tetszett, hogy párhuzamosan fut a való világ és a történelem. Tetszett a jóslás. Tetszett Rhodri :) bár az elején bunkó tirpáknak tűnt, de valahogy sejtettem, hogy ő lesz a befutó. Azt már az elején tudtam, hogy Dan a hunyó, de hogy nem egyedül... Tetszett, hogy a Rómaiakat vonta bele a melléktörténetben, és hogy oda is utaztatott minket az írónő.
Azt hiszem, hogy mindenképp újra fogom olvasni, és beszerzem valahogy a többi Erskine könyvet is. Új kedvenc született :)

Újjászületett szerető

A legújabb Ward könyv. Szerintem még mindig nem hozza azt a régi valamit, ami miatt szinte rögtön, félbehagyás nélkül felfaltam a könyvet. valami hiányzik belőle. Kezd ellaposodni? nem tudom. De valami határozottan hiányzott belőle. Romantika : pipa. Önpusztítás: pipa. Izgalom: pipa. Szex: pipa. Szerelem: pipa. Könnyek: pipa.
Tohr könyve volt eddig a legmeghatóbb. Hiszen végignéztük ahogy szeretett fele és gyermeke meghal  pár résszel ezelőtt, és ezt komoly dolog feldolgozni. Nem is igazán tudta. Aztán feltűnik egy régi ismerős, és egy új ismerős is. Új ismerős: Lassiter, régi ismerős: Sen'ki/Rosalynda/Autumn.
Nem tudom mit is írjak tulajdonképpen. John és Xhex is nagyobb részt kapott a könyvből, kellett velük valamit kezdeni. Már csak az a kérdésem, hogy ha jövőre Blay&Quinn könyve jön.. hozzájuk melyik testvért és párját társítja?

Kígyók sziszegése

Nagyon sokáig halogattam ennek a könyvnek is az elolvasását, de nem értem, hogy miért is? Amikor Spirit könyveit szeretem. Az Árnyékvilágot imádtam. Nem értettem, hogy mi tart vissza. Tudtam, hogy jó lesz. Csakhogy én minél jobban húzom egy könyv elolvasását annál jobb lesz. Lehet, hogy ezért húztam ezt is.
Peter és Julie összekeveredését, és "kalandjait" meséli el a könyv. Persze tök izgin kezdődik, és utána picit visszaugrunk az időben, és folyamatosan megtudhatjuk, hogy Peter és Adam hogy ismerték meg egymást, Adam karrierje, az hogy mit kellett egyes gyerekeknek tenniük, ha ők vagy egy családtagjuk tehetséges.. Peter nyomozása. Szerelem, intrika. Camilla és Adam is feltűnik, nekem még mindig ők a kedvenc párosom :)
2 szemszögből olvashatjuk a történetet. Nagyon tetszett, hogy egy nő férfi szemszögéből is ugyan olyan jól meg tudta írni. 
Nagyon izgis, könnycsorgatós, nevetgélőt, ellágyulós történet. Mindenkinek ajánlom. Aki olvasta az első részt, annak kötelező!!!

Mostanában egyre több krimit olvasok, de fogalmam sem volt arról, hogy ki a tettes...

A burok

Elég sokáig porosodott a könyvespolcomon. Még akkor vettem, amikor megjelent az első Alkonyat. Mondván ó hát az Alkonyat annyira jól megy, ugyan az az író nem lehet rossz. És tényleg. - Azt leszögezném mielőtt páran meglincselnének, az Alkonyatot könyvben nagyon szerettem, de filmben csak a legutolsó rész volt az, amiért odavagyok-.
Az elején arra gondoltam, hogy minek is vettem meg ezt a könyvet? Hagyjuk inkább.... de ha már elkezdtem akkor befejezem. Nem emlékszem arra, hogy lett volna olyan könyv amit elkezdtem és nem fejeztem be. -Még Paul Hoffman: Isten balkez-ét is befejeztem. Igaz, hogy több hónapig tartott, de megvan.-
És milyen jó, hogy ráerőszakoltam magam.. Tetszettek a párbeszédek Melanie és Vándor között. Ahogy egyre jobban megszerették egymást. Ahogy az érzéseiket osztoztak. Bár ez ugye nem minden esetben volt szerencsés. Én is együtt éreztem Vandával(a lelket nevezte el így Jeb, aki Mel testében van)  az örömöt, bánatot, szerelmet. Aggódtam Jaime-ért, szerettem Jaredet, mégjobban Ian-t, izgultam az első bevetésen, szomorú voltam amikor Water-t kellett eltemetni, gyászoltam Wes-t.
Jared mégsem férkőzött a szívembe. Nagyon önző volt. Rendben, hogy szerette volna visszakapni a szerelmét, akibe beleültettek egy teljesen más lelket, de azért mutathatott volna több szimpátiák Vanda irányába. Ami Jaredben nem volt meg azt Ian pótolta. De még hogy. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nekem kell egy ilyen Ian. Aki baromi nagy meglepetés volt, az Kyle. Azért kell kedves Napfénnyel mert a szeretett nő testében van? Hát nem hiszem. Legalább is remélem, hogy végre rájött, hogy nem is olyan gonoszak mint ahogy gondolta.
Szóval áh na nagyon jó könyv volt. Az biztos, hogy újra fogom olvasni. Mondjuk március környékén. Ugyanis akkor jön a film. Megnéztem a trailer-jét. Nem bírtam magammal. Őhm.. hát... nem tűűnik rossznak, csak hát a szereplők. Nem tetszenek. Nem így képzeltem el őket.

Démonkirály csókja

Ez a regény párhuzamosan fut a Vámpírzónával. Szóval a két testvér egyszerre vált a párjuk rabjává. Rydstrom esetében szó szerint értendő. Aztán fordul a kocka. Lothaire-nak köszönhetően. - huh de olvasnám az ő könyvét is - . Sabine sokszorosan kapja vissza azt amit Rydstommal tett. Bár a végén természetesen minden jóra fordul.
Nem tetszett annyira ez a könyv mint az előzőek. Valahogy valami hiányzott belőle. Nem volt unalmas, bár mégsem erőszakoskodott azon, hogy olvassam. De én csak azért is elég hamar átrágtam magam rajta. Lehet, hogy az volt a bibi, hogy nem volt szimpatikus az idősebb Woede tesó. Sabine és a testvére viszont nagyon szimpik voltak. Cadeon és Holly is megjelentek a színen, és persze Nix sem maradhatott ki. Tetszett az, hogy a fivérek végre kibékültek. Tetszett Sabine és Lanthe önfeláldozása és szeretete a másik iránt. Hogy mennyire kitartottak és megedződtek a menekülés és harc évei alatt. Mindig a másik érdekeit tartják szem előtt.

Ha az eddigi részeket elolvastad ezt se hagyd ki. Amúgy vannak benne jó poénok, és csipkelődésektől sem mentes. És persze a mindent elsöprő szerelem.


Kíváncsi vagyok, hogy Lanthe azzal a férfival fog -e összejönni akit kiugratott az ablakon? Mert nekem nagyon gyanús.
Hé és jól értettem, hogy Nix meglátogatja az Alvilág urait???