B.B. Veyk: A fekete láng ura 1. - A vízgömb

Abban a korban, amikor a Természet Fenséges Erői - a Nap, a Szélkirály, az Éjszaka vagy akár a Felhőkirálynő - még felbukkannak a föld felszínén, fellángol az ősi háború Tűz és Víz között. Tűz, mind között a leggonoszabb Természeti Erő, elrabolja Víz legféltettebb kincsét. Ezzel a felhők birodalma elveszíti a vízfakasztás képességét: felborul a Természeti Erők ősi egyensúlya, és pusztító szárazságra ítéltetik az emberek világa. Mindeközben Robert Ground, egy fiatal halandó békésen éli unalmas mindennapjait egy egyszerű faluban. Aztán egy napon minden megváltozik: Tűz az ő életét is feldúlja, és elvesz tőle mindent. A fiú útra kel, hogy megtudja, miért. Társául szegődik egy gyönyörű lány, akiről Robert nem is sejti, hogy valójában a legkegyetlenebb tűzfajzat, aki kegyvesztetté vált uránál, és sötét küldetést vállalt, hogy bizalmát visszanyerje. Vándorlásuk során rejtélyes lények kísérik el őket, akikkel együtt bejárják a Természeti Erők világának legfényesebb és legsötétebb vidékeit. És miközben kirobban a fekete láng pusztító háborúja, Robert nem csupán a legfőbb gonosszal találja magát szemben, de megismeri múltjának hihetetlen titkát is.




Köszönöm szépen az Írónak, hogy lehetőséget adott elolvasni a történetet és dedikálta nekem a könyvét :)

Mielőtt megkaptam a könyvet(amit még egyszer köszönök) megnéztem a trailer-ét- Ami fura volt, mert utána akarva akaratlanul olyan grafikával képzeltem el a történéseket, és ez számomra rontott az élményen. Volt ahol nagyon meseszerűnek találtam pl.: amikor Nap-nál voltak.
Tetszett, hogy nem egy szokványos fantasy. Nem olyan, ami mostanában „divat” – gondolok itt a vámpírokra/angyalokra, szóval üdítően más volt :)
Tetszett, ahogy végig fenntartotta a kíváncsiságom – ki Robert és kik/mik a szülei. Az anyja még mindig kérdés, és furdal a kíváncsiság!!!!
A szereplők szimpatikusak voltak, némelyik vicces.
Robert kicsit túl tökéletesnek tűnik nekem. Úgy értem, hogy mindig pont azt tette amit az adott helyzetben kellett, pont akkor használta fel az ajándékokat amikor kellett, nem emlékszem, hogy valaha hibázott volna.
Furcsa volt, hogy Tűz olyan könnyedén tudta legyőzni a Felhőkirálynőt (tudom, le volt gyengülve a vízgömb hiány miatt, de a víz akkor is kioltja a tüzet).
Fényt és Gindert nagyon megkedveltem, és kicsit elszomorodtam amikor Fényt elpusztította Tűz, és megijedtem amikor Robert azt hitte, hogy Ginder pusztult el. Felkiáltottam, hogy nane.. az író kinyírja a legtiszteletreméltóbb és a legviccesebb karaktert? De a legviccesebb életben maradt.
Ajánlom azoknak akik nem a megszokott fantasyt, vagy a mostanában menő erotikus jelenetektől túlfűtött történetet akarnak olvasni.

u.i. ami baromira nem jött be, az a "Robikám" és a "néne" .. Ha már angol neveket ad az író akkor ne magyarul becézze, akkor legyen Rob, vagy Robby. Néne helyett néni jobb lett volna szerintem.



trailer
http://www.youtube.com/watch?v=_ndLGM9iLiU

Catherine Fischer: Incarceron

" Képzelj el egy világot, amelyben nemcsak megállították, de vissza is forgatták az idő kerekét. Beköszöntött az örökké tartó 17. század, ahol csak a gazdagok élvezhetik a technika vívmányait. Képzelj el egy börtönt, hatalmasat, amelyben a cellák és a folyosók mellett egész erdők, városok és tengerek is elférnek. Most képzelj el egy rabot, akinek nincsenek emlékei! Csak annyit tud, hogy Odakintről jött pedig a börtönt évszázadokkal ezelőtt lezárták, és azóta csak egyetlen embernek sikerült kijutnia. Aztán képzelj el egy lányt, aki egy nemesi birtokon lakik! A sorsa úgy tűnik megpecsételődött: megrendezett, szerelem nélküli érdekházasság vár rá. Ő azonban még nem adta fel, kiutat keres, és összeesküvések kusza hálójába gabalyodik. Az egyikük Bent van, a másik Odakint, ám mindketten rabok. Hát ez az Incarceron! "


Egy sorozat első része. A borítón hirdetik, hogy idén februárban(?) moziba kerül a belőle készült film. Ám én semmit nem találtam erről. Vagy csak nem keresgéltem elég kitartóan?! Fene tudja. A borító csodálatos, rögtön megakad rajta az ember szeme.
Az Incarceron egy börtön. Ahol egy fiú és a barátai "mindennapjait" lehet megismerni. Milyen az élet ott lenn, ahonnan próbálnak kijutni. Aztán a következő fejezetet egy lány nézőpontja adja a kinti világból, ahol megállt az idő. Később pedig cselszövés és intrikák. Majd 1-2 rejtély és meglepő mozzanat. Aztán a lány és a fiú találkozik. Egyszer itt, egyszer ott.
Nemtudom, valahogy nekem ez az egész fura. Előtte láttam a Szikraváros című filmet, hát hasonló egy picit.
Nem mondanám azt, hogy rossz volt, e azt sem, hogy jó. Lehet, hogy én már túl öreg vagyok ehhez???

Yann Martel: Pi élete

Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét - Piscine Molitor - egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: =3,14. Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező - a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel, valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna és egy bengáli tigris! Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit? - A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép könyvvel. Megkapta érte a Booker-díjat, rengeteg nyelvre lefordították, és állandó szereplője a bestsellerlistáknak. A regényből Ang Lee háromdimenziós filmet forgatott, amelyet 2012 novemberétől játszanak a mozik.

Moziban láttam először a bemutatóját, és ennek a hatására gondoltam megpróbálom milyen.  Fantasy könyvre számítottam, még ha nem is ízig vérig fantasyra, legalább picike kis fantasy lesz benne. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. maga a könyv 3 részből áll. Az első részben Pi és a családja még Indiában élnek, és van egy állatkertjük. Piscine egy uszodáról kapta a nevét, és szegényt állandóan pisinek becézték, még kitalálta magának a PI becenevet. Olvashatunk állatkerti történeteket is, de ez így túl szépen hangzik. Talán a "rém" előtagot odatehetném elé. Ugyanis tényleg rémtörténeteket olvashatunk. baleseteket, vagy épp kísérleteket. Szóval igen... Továbbá, hogy 3 féle vallást is felvesz, és midet gyakorolja.
2. részben a hajótörés, és az útitársak. Na ez brutális.. 1 csónakban egy bengáli tigrissel, egy hiénával és törött lábú zebrával és később egy orangutánnal... hát képzelhetitek mi történik egyik napról a másikra. Én nem részletezném, de Martell megteszi helyettem. Továbbiakban pedig tigris idomítás, etetés, itatás stb...
3. részben pedig megjönnek a hajógyár kárfelmérői, hogy mi is történt. És Pi elmesélte nekik ezt a történetet, de ez nem tetszett nekik, és elmondta, hogy mi is történet valójában. Jelentésükbe a tigrises verzió került.
Megnéztem a filmet, az is körülbelül hasonló. Természetesen van ami picit más, de alapjában véve nem sok mindenen változtattak.
Nem ajánlom azoknak, akik nagyon is a szívükön viselik az állatok sorsát. Azoknak ajánlom, akik bár szívükön viselik, de gyomruk is van a hasonló történetekhez.

Fire - Zsarát

Őszintén szólva nem nagyon emlékszem a Graceling-re. Amit tudok, az az hogy nem volt rossz, és tetszett, hogy a főszereplő nem egy megmentésre szoruló nő. Na hát itt sem éppen megmentésre szoruló nő játsza a főszerepet, de azért törékeny.
Ez nem folytatása Gracelingnek, hanem inkább előzmény. Az elején nem értettem, hogy kiről is van szó, de aztán kiderült. Ez amolyan előszó volt. Aztán elkezdődött Zsarát története. A történet során megtudtuk, hogy milyen képessége van, milyen a múltja. Meg kell, hogy mondjam még az elején drukkoltam neki és Íhásznak, de ahogy ment előre a történet rájöttem, hogy azért annyira nem kéne. És akkor eszembe jutott abban szoktak párra találni, akik a legellenszenvesebb a másikkal szemben. És a végén végre ez is összejött. Lekkel még találkozunk. Próbálja Zsarátot maga mellé állítani, de a gyász.... Nekem mindenki szimpatikus volt Lekken kívül, és remélem újraolvasós lesz. Vagyis hát remélem, hogy eszembe jut, hogy újraolvassam, mert szeretném :)